A hackelésre két fő megoldás van, az egyik a fizikai hackelés (amikor közvetlenül csatlakozunk rá egy terminálra vagy egy fazonra, például nanowire-el), a másik a “drót nélküli” (Wireless) hackelés. A feltöréshez először egy logikai játékot kell megoldani, az eddigi videók alapján, hexadecimális számokat kell egy mátrixból kiválogatni (pl. egy 5×5-ös mátrixban kiválasztjuk az 5B kódot, majd csak az oszlopban mozogva a következő azonos kódot, azt kiválasztva csak a vele egy sorban lévők között válogathatunk és így tovább), és utána már tudunk programokat feltölteni. Minél magasabb szintű a rendszer (vagy NPC), amit fel szeretnénk törni, annál nehezebb a logikai feladvány. A programok (démonok) a kiberdeckünkbe (Cyberdeck) feltölthetőek, ez egy mini számítógép és egy modem keveréke. A programok használata ideiglenes leterheli a Cyberdeck memóriáját, így egy-egy program használata után kell egy kis idő, amíg ez regenerálódik (gondolj a varázslók Manájára, na ez is így működik…). A programok különböző dolgokat tehetnek, például van olyan, amelyik egy adott ponton fals riasztást ad, mintha zajt hallott volna onnan. Más programok öngyilkosságra késztetik a célpontot, túlhevítik a kiberverjét, így sebezve, vagy például újraindítja a kiberszemét, ideiglenes megvakítva. Ezen a képen egy kamera meghackelését láthatjuk, a kiberdecünknek csak 4 RAM slotja van, a kamera kikapcsolásához használatos quickhack 2 RAM helyet igényel, a kamera feletti irányítás átvétele pedig 3 RAM helyet. Ez pedig egy feltehetően magasabb szintű harc közbeni hackelés, ahol egy ellenség kiberagyát akarunk feltörni, két opciót aktív, az egyik, hogy öngyilkosságba kergetjük, ehhez 13 RAM hely szükséges, míg a kiberszemének újrabootolása (ideiglenes megvakítása) 4 RAM helyet igényel.
